BULVÁR klub

Rosszalkodó papok

17 éve | Kovács Istvánné Mária Magdolna | 0 hozzászólás

Rosszalkodó papok és szeszélyes időjárás - bulvárhírek a 17. századi Angliából

Hivatásos kódfejtők segítségével fejtette meg a Cambridge-i Egyetem kutatócsoportja a 17. századi angol történelem leghosszabb naplójának titkosírását. „Rosszalkodó” papok, hatósági önkényeskedés, házasságtörés és szeszélyes időjárás – olvashatjuk a brit polgárháború és restauráció politikai tudósítójának szövevényes beszámolójában.

A szerző, Roger Morrice (1682-1702) londoni vikáriusként, majd puritán miniszterként kezdte pályafutását, később politikai újságíróként, és whig párti államférfiak ügynökeként tett szert igen jó összeköttetésekre felsőbb körökben. Így nem csupán a trónteremben, hanem annak előszobájában zajló, általában jóval nagyobb horderejű eseményekkel is tisztában volt, melyeket akkurátusan le is jegyzett.

A könyv hat kötetével és 1500 oldalával az angol polgárháború történetének egyik legfontosabb forrása, mégis 3 évszázadon át hevert elfeledve a londoni Dr. Williams protestáns könyvtárban, mivel senki sem volt képes feltörni a napló egy részét, azt a 40 ezer szót tartalmazó titkosírást, melyet a szerző műve, ezáltal saját maga védelmében hozott létre. Erre szükség is volt egy olyan korban, mikor hasonló jelentések írásáért börtön, vagy akár halál járt. A kódfejtő projekt vezetője, Dr. Mark Goldie, cambridge-i történészprofesszor a kötetek jelentősége miatt kérte fel egy gyorsírás szakértőt a rejtély megoldására. Dr. Frances Henderson a kódon kívül végül a szerző udvari informátorainak oly körültekintően óvott személyazonosságát is felfedte.A puritán lelkületű, monarchia ellenes Morrice komor malíciával festi le a korszak Angliáját (1677-1691), ahol szerinte a katolikus uralkodók -II. Károly (1660-1685) és II. Jakab (1685-1688)- kormányzása miatt eluralkodott az anarchia és az erkölcstelenség, mely egészen Orániai Vilmos (1689-1702) hatalomátvételéig tartott.

Az idén kiadott hat kötetes beszámoló egyedülállóan értékes kútfő a 17. századi Angliáról

A morózus zsurnaliszta rosszallása természetesen nem csupán a politikára terjed ki, ostorozza a társadalmi élet szinte minden színterét – értékes „társasági krónikát” hagyományozva az utókorra. A mindeddig eldöntetlen műfajú írás (napló, levél, vagy elbeszélés) hasznos részletekkel gazdagítja történelmi ismereteinket a korabeli életstílus, kultúra, könyvkiadás, színház, stb. területén, és hogy véletlenül se unatkozzon az olvasó, elcsíphet egyet-egyet az úri világ szaftos hálószobatitkaiból is.Megtudjuk például, hogy a becsületes marokkói nagykövet miként utasította vissza egy erkölcstelen talpnyalói ajánlatát, hogy vegye igénybe luxusprostituáltak szolgálatait, vagy hogy miként derült fény egy biszexualitással fertőzött titkos szerelmi viszonyra. Megbotránkozva írja le a király katonáinak kegyetlenkedéseit, különösen a vallási indíttatásúakat, például amikor egy csapat katona megerőszakolta egy kvéker család nőtagjait, mert a férj nem volt hajlandó inni a katolikus uralkodó egészségére. Szakértők véleménye szerint a könyv joggal vetekedhet a londoni hivatalnok, Samuel Pepys eddig jóval ismertebb naplójával, mely szintén a polgárháború időszakát örökítette meg – az első bejegyzést Oliver Cromwell halálának napján ejtette a szerző. Morrice könyve azonban inkább ellenpontja Pepysének, mintsem riválisa, hiszen teljesen más szemszögből festi le a 17. századi Londont, mint a bohém életű nőcsábász.

Címkék: bulvárhír